Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

földet a dolgozó falusi szegénység kezébe juttatja. -. A birtokrendező bizottság tagjai elsőnek Ibrányba szálltak ki... A bizottságot a vasúti állomáson fogadta a falu népe, amelynek nevében Nagy Imre, az ibrányi szociáldemokrata párt elnöke üdvözölte az érkezőket... Ibrány község határában Lónyay János grófnak és társainak mintegy háromezer katasztrális hold földje kerül földosztás alá, és ebből a területből valószínűleg minden ibrányi igényt ki lehet elégíteni."

266 Még be sem fejeződhetett a földosztás, amikor a községben megjelentek a románok. Közeledtük hírére a reakciós református lelkész utasította egyházszolgáját, hogy a megadás jeléül fehér zászlót tűzzön a torony ablakába. Szentesi András azonban a parancsot megtagadta, azzal, hogy ő bizony nem adja meg magát a románoknak! „Magam voltam kénytelen egy lepedővel a toronyba mászni"

267 jegyezte fel saját „dicsőségére" Szikszai András, akinek politikai gondolkodásáról már korábban szóltunk. Az ibrányi direktórium tagjait a románok Brassóba hurcolták, ahol Imre Balázst nyomorékká verték. Az ellenforradalmi kormányzat 1923-ban megrendezte a földosztás komédiáját. Ibrányban a szükséges 3000 katasztrális hold helyett alig 700 holdat juttatott a nincsteleneknek a Blauer és a Groák uradalmak földjéből.

268

így a földkérdés továbbra is a település központi problémája maradt. Megoldatlansága, a nincstelenek növekvő száma táplálta azt a politikai aktivitást, amely a két világháború között az ibrányi embereket jellemezte. A Szociáldemokrata Párt helyi szervezete 1931-ben újjáalakult, és rövidesen 800 fős tagságot számlált. „Ezeknek 98%-a nincstelen és csak 10%-a az, amely a gazdák sorába számít, és a nagy adósság miatti elkeseredésben lépett be a pártba... A belépésre nem erőszakkal veszik rá az embereket, hanem a nyomor hajtja be őket."

268 Ez a magyarázata annak, hogy a szervezkedést a legdurvább erőszak sem tudta meggátolni. „Aki pedig emberek belép a szociáldemokrata pártba, annak az adóját én duplájára emelem. Mert én tehetem! Ha pedig én valakinek az adóját felemelem, azt az úristen sem veszi le róla"

270 - mondta a főjegyző az ibrányi nincsteleneknek. A nyomor, a reménytelenség táptalaja volt a különféle vallásos szekták terjedésének. Az ibrányi szekta, mely magát „felekezeten kívülinek" nevezte, 1930-tól gyakorlatilag vagyonközösséget valósított meg. Tagjai egyforma sötét ruhában jártak, egymást „testvér"nek szólították, bélyegzőjük, alapszabályuk volt. A szektaszövetke117