Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

István külföldre menekült, ahol letartóztatták. A vezér nélkül maradt mozgalomban gyors hanyatlás következett be. Május végére a szervezkedések gyakorlatilag megszűntek, az aratás pedig rendben lezajlott. A belső feszültségek azonban továbbra is megmaradtak, és a keserűség hol egy szomorú nótában, hol egy véres verekedésben utat tört magának. 1898, május 15-én az ibrányiak kivertek a faluból hét felvidéki munkást „azért, hogy csak ne vállalják el előlük a munkát."

258 A „Túl a Tiszán faragnak az ácsok" című népdal dallamát új szöveggel énekelték a Rétközben és a Bodrogközben. „Tul a Tiszán szépen muzsikálnak De jó kedve van a cucilistának Én nekem is de jó kedvem volna, Ha a babám cucilista volna"

259 Ibrányban 1898 júniusában vizsgálatot indítottak a Kossuth-párti kántortanító, Bandár Miklós ellen. Azzal vádolták, hogy az iskolai ünnepélyen olyan értelmű párbeszédet adatott elő a gyerekekkel, „melyek tartalma igen alkalmas eszköznek mutatkozik arra, hogy a gyermek fogékonyabb lelkét a szocialisztikus eszmék megkedveltetésére serkentse."

260 Az eszme tehát tovább él, élteti a földműves nép nyomorúsága. Élteti az az igazság, mellyel az ibrányiak a puska elé álltak: a föld azé legyen, aki megműveli! Ibrány főutcája az 1950-es években 111