Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

100 n-öl 200 n-öl alatt alatt 300 n-öl alatt 400 n-öl alatt 500 n-öl alatt 18 26 60 88 43 600 n-öl 700 n-öl alatt alatt 800 a-öl alatt 900 n-öl alatt 1000 n-öl alatt 37 28 17 18 16 1000-1500 1500-2000 •-öl között •-öl között "2000-3000 •-öl között 5000-4000 •-öl között 56 30 18 7 Az aprózódás oka az, hogy a népesség az 1860-as évektől rohamosan nő, új földterületeket viszont a magas árak miatt nem tudnak venni, így a régi telkeken osztozkodnak. A legszegényebbeknek már csak annyiuk van, hogy éppen elfér a lakóház rajta, pedig a megélhetés szempontjából a kert alapvetően fontos, hiszen a család szükségletére szánt élelmet, a gabonán kívül, nagyrészt itt termelik meg. Néhány szomorú bizonyíték a szegénységre: „Harsányi Sándor lakóház és udvar 54 O-öl Szabó Mihály lakóház és udvar 79 O-öl Berencsi János lakóház és udvar 42 O-öl Mátyás József lakóház és udvar 38 Q-öl Imre András szántó 73 O-öl, lakóház és udvar 80 O-öl Korka Lajos szántó 80 n-öl, lakóház és udvar 48 ü-öl."

238 A kataszteri felmérésben szereplő 462 beltelek közül 192 négyszáz négyszögölön aluli. Mindez sajátos bizonyítéka a nincstelenek nagy számának, hiszen a századforduló táján a paraszti gazdálkodás elengedhetetlen feltétele volt a megfelelő nagyságú udvar, istállók, ólak, szérűskert, melyhez legalább 400 D-öl terület kellett. A kisparaszti birtokok szántóterületeit vizsgálva a legszembetűnőbb sajátosság, a megosztottság tűnik először fel.

239 Egy-egy gazdának, a határ különböző részein 4-5 táblában van szétszórva a birtoka. Ez az agyonparcellázott határ egyfajta feudális örökség, hiszen még azt az állapotot tükrözi, amikor a jól termő földekből mindenki egyaránt részesedni akart, ezért a közösen használt földeket szétdarabolták, és időnként felosztották.

240 105