Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

II. LEGENDAMESÉK

az üdő, akkorára a fiát beletegye. Na,jött is az idő, mi— kor elérte a kilenc évet a fiú. Oszt a fiú meg nem ment bele, hanem kitérgyepelt az udvar közepére,és ott imádkozott. Jött is az idő,mingyán csapott a villám, oszt szerteszijjel vágta a kúpincét. A fiú meg megmaradt! Na akkor,majd másnap megin mentek. Rájuk esteledett, megin bementek egy szegény háznál.Ott is ott kínlódott az asszony a gyerekszüléssel. Oszt úgy tett akkor is Krisztus: - Jaj - aszongya -, ez a fiúgyermek elébb született vón egy perccel vagy később! - aszongya. Az ember mondja: - Hát mijjér? - Azér - aszongya -, mer ez hatéves korába a kútba fog megfúlni! Akkor az ember mindég csukva tartotta a kutat. Oszt, egyszer elmentek hazulrul;mire hazamentek,jött az a perc, mingyán a fiú felfeküdt a kútra,oszt ott tanálták meghalva! Sztet példának adta az isten, eztet úgy gondolom el a tökfejemmel. Azér adta példának, hogy a fiúnak azt az eszet adta, hogy ne menjen bele,hogy ne az embernek legyen igaza, hanem neki. Hogy hiába csináltatta a kúpincét, ott is meghalt vón! A fiúnak azt az eszet adta, hogy térgyepeijen ki az udvarra éa imádkozzon, mer ha oda ment vón be,ott is széjjelvágta vón.A fiúnak meg hiába csukva tartotta a kutat, de mégis ott kellett neki meghalni a tetejin! 24. Az ördög három próbatétele Egy szegényember kiment az erdőre fáért,és egy kereke összetört a szekérben. Hú, hogy tud hazamenni? Egyszer