Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

be. Egy asszony a lányával bekerült a királyi konyhához, akinek gyönyörű szép lánya vót. És ű is elég szép asszony vót, ű mint szakácsné, a lánya pedig szobalány. Az asszony mindig azon mesterkedett,hogy hogy lehetne az ű lánya a király felesége. A királycsaládnak gyermeke nem vót. A királyt elvitték háborúba. A király nem tudta, hogy a feleségit milyen állapotba hattá idehaza. Egyszer csak érkezik egy levél hozzá, hogy: "A felesége, felséges király,két kutyakölyköt szült."A király erre borzasztó mérges lett a harcba, hogy űtet a felesége ilyen állati módon cserbenhagyta.Egy levelet intézett: "A feleségemet falazzátok be egy toronyba, de egyik nap enni, a másik nap inni adjatok neki, míg hazamegyek! Majd aztán beszélek vele!" Persze, a gyermeket elpusztították, egy nagyon gyönyörű szép lányka született a királynénak. Ezt a gonosz szakácsné és a lánya egy szarvasdombra elásta. De ahogy ezt ott elásta, ebbül nótt egy jávorfa. A király pediglen hazajött szabadságra és megesküdött a szobalánnyal,a szakácsnénak a lányával. De majd egyszer a királynak oszt, mikor mán a háborúval végzett, letőtt az üdéje, kedve bodorodott. Ezzel szembe a királynak vót egy juhásza, aki ebbül a jávorfábul faragott egy furulyát. De akármit fújt rajta, semmi nótát nem fújt a furulya, csak annyit: FújjáL, fújjál, én juhászom! Én is vótam király jánya, Királyjánytul jávorfácska., Jávorfábul furulyácska. Ez valahogy a királynak a fülibe ment, hogy ennek az ű juhászának van egy kis furrTlyája,amit ez fúj. A király nagy vendégségbe azt mondta: - Hozzátok fel ezt a juhászt és fújja el eztet, hogy