Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Hát nekem bot nem kell - azt mondja -, hanem a botra annyira szükségem van, hogy itten izgága emberek vannak! Ha maga bottal tud segiteni, nem bánnám, ha közbelépne.' - Üssed botocskám.üssed! - a katona parancsol a botnak. A bent dézsmáló vendégeket a bot ugyan elrendezte tisztességesen, és mindenkit el is vert. A kocsmáros meg úgy számolta el magába, hogy ű ezt a botot a katonátul el is csapja,és meg- is szerzi. Igen, de a kocsmárosnak az nem vót eszibe, hogy hogy kell a botnak azt mondani, hogy: "Vissza botocskám,a tarisznyába!" Majd a katona elmegy,otthagyja a botot. Majd egyszer a kocsmáros azt mondja: -Vissza botocskám a tarisznyába, vissza! Akkor mindenkivel abbahagyott. Na, megy a katona tovább. Egyszer egy csomó darut lát, kérem szépen, fent repülni a levegőbe.De ezen az úton találkozik egy zsidóval. Azt mondja a zsidó neki: - Ó, de szeretnék abbul a darabul egy párat! - Hát - azt mondja -, minek az magának? A katona megfogta a fegyverit, lelűtt egy pár darut. De egy gelegónya bokorba eaett bele a daru! A katona pedig így gondolta, neki van egy ilyen hegedűje, amire még a hótt is táncol! Meghúzta a hegedűjit. Persze, a zsidó a bokorba elkezdett táncolni. Annyira táncolt, hogy a bokor vérré verte. Majd mikor mán a katona megunta,hogy a zsidó a bokorba mán vérré verte magát a daruér, akkor elhatta. És a zsidó bejelentette! Persze, még akkor a törvén nagy vót a zsidókkal szembe. Ugye? És akkor bejelentette a katonát. A katonát pedig halálraítéltek. Mikor a katonát vesztőhelyre viszik, akkor azt mondják neki,mint szokás vót a vesztőhelyen, mindenkinek vót egy utolsó kiván-