Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Kit parancsol? - Semmit se, csak egyedül szállást! Enni-innivalóra szükségem nincsen! Kincs nekem semmi, vendéglős uram! Énnekem mindenem megvan! A vendéglős erre figyelmes lett. Se inni,se enni nem kér a fiú. Mi lehet ennek? Mikor, kérem, a fiú kezd lefeküdni a szobájába, azt mondja: - Terülj kis asztalkám, terülj! - éa az minden italokat, ételeket felteritett. Azt mondja a kocsmáros a janyának: - Jányom! Itt van megint egy fiú! Olyan asztal van nála; minden ételt-italt lead,amit csak parancsol! Ez nekünk., a vendéglőnknek az értéke! Ez nekünk jelenti az életet! Ettül a fiutul ezt az asztalt el kell csapni! Megin a kocsmáros jánya szembefordult evvel a fiúval. Szót váltott, elhitelkedték tülle az asztalt! Adtak neki ugyan helyette egy ilyen másik asztalt. Hazamegy a fiú, kérdi az idesapja: - Na, kedves gyermekem, hát te mit szolgáltál? - Kedves idesapám,én szolgáltam egy olyan asztalt,hogy most mán, míg mink a világon élünk,soha nekünk szegénységünk, szükségünk nem lesz:! Egy olyan asztalt kaptam, aminek ha azt mondom: "Terülj kis asztalkám, teríts!" - ezen minden étel-ital, minden megvan! - ó, drága fiam, ha ez így van,ez nagyon örvendetes, hogy mégis egy gyermekem van, aki szógált egy ilyen kincset! Mikor a fiú azt mondja, hogy: "Teríts kis asztalkám, teríts!" - az asztal nem terít.Akkor az apja a fiának nekiállt és megkérdezte: - Kedves fiam, most ketten tértetek haza,mind a ketten hazudtatok. Hagy lám, ml lesz a harmadikkal?