Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Az apja osztán egyik várost a másik után járt Összevissza.Egyszer oszt abba a városba vót,ahun ez a fiú vót. Viszi azt a nagy henteskosárt a vállán. Azt mondja, hogy: - Kedves fiam! Nem ismersz te egy ilyen meg ilyen fiút? - Hogyne - aszongya -, kenyeres jópajtások vagyunk együtt. Kost - aszongya , nem tud vele beszólni,mer elment másfele. - Kedves fiam, ha hazajön,beszélsz vele. Mondjad mán neki, hogy okvetlen gyöjjön haza az apjához, mer baj van! - Jó, kedves apám, megmondom neki! - oszt vele be— szélt, a fiával! No oszt eljött az este, az öreg elment. E meg hamar összeszedte magát és elment haza, másnap reggel otthon vót! Mikor hazamegyen, mondja neki az apja, hogy: - Hát, fiam, a malomba ezér .meg ezér el kell menni! - Nem baj, apám - azt mondja -, engem a malomér zavart el a háztul! De nem baj - aszongya -, elmegyünk! Egy szakasz katonaság kell! Egy szakasz katonaságot odarendelt neki; lovat, mindent. Nekiindult, ment. Megin. megtanálta a kisegeret: - Kedves fiam,csak fújjál a sípba,ha van valami baj, és én megyek! Amikor osztán odament, azt mondja neki Tündérszép Ilona, ... megyén az is a rózsáknak nekifele, azt mondja a kisfiú: - Anyuka! Jön apuka! - Ez már igazi apukád,ki

sfiam, mer mán a rózsás utat le meri gázoltatni a lovaival! - Odamegy: - Ki vagy te? - Ez meg ez vagyok!