Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Na, úgy is "belement a király, hogy vigye el. De nagyon szép vót a lány, el is vette feleségül. Na,ahogy elvette feleségül, áll a jegyváltás, ... így sorolgatta az én apám, aztán aszongya: - Ott vótam én is! Aszongya a király: - Bátyám - aszongya -, nem jönne el nagyvőfinek? Aszongya: - Dehogy nem, elmegyek én! Azt így,ahogy a gyerekeknek mondom, aszondom: Na, te leszel a kisvófi, jössz velem? Aszongya: "Nem!" Hát, dehogy nem, hát jönni kell a kisvőfinek. Aztán menni kelletett a vőfinek a székbe,botba. Na, ahogy bevásároltunk, utoljára maradt a szék. Aszongya /a hentes az izére, felül a kaskára tett egy nagy cobákot/, mondom a kisvőfinek: "Nézd csak, a kutya elviszi ezt a nagy cobákot, nem vigyáz rá!" Megyén, szalad a kutya, vitte,ugrik keresztőlfele a kerítésen. Osztán megkapja a fiu, a kisvőfi a fárkát,végigfos

ta a markát. "Na, aszongya, nem baj,bátyám, ha elvitte is a kutya a koncot, de itt maradt a velő!" Nyalta a karjárul, lefele. Na,hazamenyünk, megvisszük a lakadalomba; mulatnak, táncolnak. Megvisszük, amit vásároltunk. Elkezdtek táncolni. Táncolnak ott, hát a nagyvőfinek is fel kelletett állni táncolni. Én is táncolok ott, jobbra-balra. Kiabálják: "Hindrá, hándrá!" Én meg azt hittem, hogy: "Hátrálj, hátrálj!" Hát ahogy hátranézek, kiszakadt a Tisza, Duna, Dráva, Száva, - a gyerekeknek mondom -, vastag a seggem a szádra! Mondom a másiknak: "Edikém,- így a nevükön,- sz.. jái mán egy vastagot,mer viszi a kisvőfit a sárga lé!" Na, akkor mondom a másiknak: "Szopjad mán hegyesre!" Akkor: "B.....a a lelkit, elharapja!* Megin mondom a harmadiknak: "Na,sz..jál teisis egy vastagot, oszt szopd hegyesre!" Ilyeneket.