Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

ni. Azt mondja a lú útközbe: - Lassan menyünk - azt mondja -, János vitéz! A sarkán hagy érjen utol,hogy az öcsémmel tudjak szét váltani! János a lovat akkor lassubra fogta,és a sárkány kezdte közelíteni. Azt mondja János, hogy: - Meleg van! - Na, János - azt mondja —, akkor mingyán tudok a testvéremhez szólni ! A János lova egyet nyeritett,és ekkor a sárkány lova megértette áztat. És egy sziklahasadékba ment és azt nyerítette neki vissza, hogy: - Vágódj hanyatt, Öcsém! És a sárkánt öld meg! A kűsziklánál a lú hanyatt vágódott,a sárkánnak mind a tizenkét feje szerteszíjjel ment.János vitéz pedig Tündérszép Ilonával hazaballagott. És boldogan élnek, ha meg nem. haltak mai napiglen. És az arany vékás búzavetést learatták* 6. Az őzzé vált kisfiú. Egyszer egy asszony férhe ment, oszt az embernek vót két gyereke. Az embernek mindig húst kellett főzni. Oszt mán az asszony nem tudott mit főzni. Aszongya: - Hát mit főzzek mán mindig? Hát - aszongya -, ide hallgass! Egyebet nem tudok., hónap - aszongya - megöljük a kisjánt! Oszt megfőzöm! A kisfiú meg benn vót. Hallotta, hogy mit beszélt az anyja meg az apja^hogy megöli a kisjánt. Mikor osztán elaludtak az anyjáék, apjáéi, aszongya a kiBfiú a kis jannak: - Te, ballottai, hogy apámék beszélgettek? Hogy megölnek téged! - aszongya. - Olyan alapon fognak megölni, majd fog fűsűlni, fog híni fűsűlni anya! De Ide hallgass !