Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

előbb,a juhok, mennek utána. Kedves szóval megyén előttük. Azt mondja az egyik juh: - Ne búsuljál, kedves gazdám! Mire a három nap letelik, meg fogod tudni a mi étkünket! Mostan pedig gyere ut énünk! Megindult a fiú, a juhok után. A Juhok hova mentek, egy magas hegytetőre. Egy magas hegyódaion vót egy kápolna és a juhok ottan áldoztak. Mingyár a fiú magáho vett belőle, és akkor elvitte haza. Azt mondja a király: - Na, kedves fiam, hát hoztál-i a juhoknak az ételibül vagy az itatásábul valamit? - Hát az ivásábul hoztam, uram, felséges királyom,de az ételibül nem. - Mutasd meg! - Mikor megmutatta az áldozatot, akkor azt mondta -, most mán tudom, hogy pásztor vagy! Másnap kihajtotta a juhokat. Akkor elmentek, megint a juhok után. De azok ismét odamentek és ottan megint áldoztak. Akkor vitt a fiú vissza egy darab kenyeret: - És ez a juhoknak a tápláléka. - Na, kedves fiam, most mán megadom neked a jutalmadat, amit kívánsz, azt adok! Azt mondja az egyik juh. neki: - Semmit ne kérjél, mer boldog embernek fognak tégedet tenni! Te csak a királytul kérjél tizenkét pár vasbocskort! Majd ha a király ezt neked megadja, akkor megmondom én neked, hogy hova menj. Azt mondja a kisfiú a királynak: - Semmi nem kell, felséges királyatyám, de tizenkét pár vasbocskor! De az olyan kemény legyen, hogy az el ne nyűjjön! A király csodálkozott rajta, hogy mire kell ennek a fiúnak a tizenkét pár bocskor. Nem gondolta, hogy mi cél