Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

megfüröszteni. Nem úgy mossuk áztat, mint mikor rendesen fürösszük, hanem hát csak megöblitjük ugyi így, errül is, arrul i9 fürösztjük a kezünk fejivel/a kézfej hátával mutatja/. Mikor ezt a lábát vegyük erre a könyckhö,akkor itatjuk. Nem hogy sokat, csak hogy nyeljék egy kicsit. Emezt tegyük ehhö,akkor megin nyelni kell neki.Úgyhogy háromszor. A sír szélirül hoztam vissza mán gyermeket! /Mostanában füröszt még?/ ó, mán régen nem megyek, nem birom mán. Régebben sokat hívtak Bököny, Geesteréd, aután az Újhelyi tanyája, Balkán

y, mikor kinn laktunk az Újhelyi tanyáján... Anyám, mikor meghalt tizennyócba, jöttek ide a Perkedrül. Jönnek az asszonyok. Aszondom, hogy: - Nahát, mán meghalt, el is temettük! - Jaj istenem, istenem, ki gyógyiccsa meg mos mán az én gyermekemet? Aszondom: - Na gyűjjék el hónap, majd én kigyógyítom! - Te megtanultad? Tizennyóc éves vótam, én odafigyeltem mindég. Cszt eljöttek, oszt kigyógyítottam az űk gyereköket is! /Az édesanyjától tanulta?/ Anyámtól,.. .attul tanultam, lapp Mihályné Syirér Mária. Ó meg egy öregasszonytul tanulta.Mer Mariskánk beteg lett,osztán nem tudták kigyógyitani az orvosok se. Csztán az öregasszony segitett /dohányt/ fűzni,vagy fűzött r. ~ nak, ezt mán nem tudom. Oszt anyám azt mondta, hogy: - Jaj, segitek én magának, csak jöj jék, csinál ja meg! Anyám meg odafigyelt, úgy mint én, és megtanulta.