Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

apám nem vót egy hangár ember, hogy senkinek, csak a Mari nyomát látták. Behúzgálták a Szúró-tanyát, a határt végig bemérték. 87. Kígyóké Valamikor, hát nem tudom, hány éves lehettem, a fél szememen hályog vót. Nagyapám, nyugodjék, meg a testvére is, a nagyapám nem vót kerülő,de a testvére kerülősködött. Aztán ment egyszer az erdőbe, ment keresztülfele kerülni, hát tanált egy nyóc-tíz kígyót egy csomóba, fújták a kö— vet!Aztán ő a puskával közzéjek lűtt,úgyhogy a követ otthagyták. Ez összeszedett vagy nyóc vagy tíz darabot,de olyan jó kis nagyságú kövek vótak. Annak vót még jó szdne! Hát elvitték Máriapócsra is azt a köveket mán felszentelni, az isten tudja, hányszor vót beszentelve. Nem tudom osztán., megvan-e még az unokáinál, de azt én is hordtam négy hétig a nyakamba!Nekem egyéb semmi nem vót gyógyszer a szememre, csak az! És hálistennek helyre jött a szemem! Attul lement, erre használták ezt a követ. Hályogra, meg ilyesmire, nagyon gyógyitott. 88. Boszorkányos hely a hegyen Beszélte apám, hogy itten mingyán van valami hegy, a tanyán amarrul. Nem jut eszembe,hogy milyen hegynek mondta az apám. Azt mondta az úr: - Na gulyások - mer gulyás vót az én apám meg a bátyja is -, na gulyások - azt mondja - ezt a hegyet meg kell hálatni! - Hát jó, nagyságos úr, meghálatjuk, hát hogyne hála tnánk meg!