Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)
I. TÜNDÉRMESÉK
szíjjelcibál, engemet is! Na, jól van, megvárta. Kán akkor erre,mire elbeszélgettek, akkorára mán a sárkán löki a buzogánt, hogy a felesége főzze az ebédet; mire hazamegyen kész legyen az ebéd. Egyszer bemegyen a sárkány, azt mondja: - Milyen idegen szagot érzek én itt? - Oszt bebújtatta a sifonba az öccsit. Aszongya: - Bújj ki sógor a sifonbul! - Kiér, na készült az ebéd,kész vót minden, azt mondja: - Gyere sógor enni, ebédelni! Sütött ... főzött a felesége ónbul galuskát, vasbul pogácsát. De a Borsszem Jankó még jobban tudta enni, mint a sárkány! Kikor megették, azt mondja neki a sárkány: - Hát sógor - aszongya -, gyere mán ki, a pincében igyunk meg egy pár pohár bort! Na, - amikor megisszák,öntött neki a sárkány bort, megisszák a bort, aszongya -, sógor, gyere ki mán egy pár birokra! Akkor nekifognak birkózni, a sárkán levágta a Borsszem Jankót térgyig! Kiugrik a Borsszem Jankó, levágja a sárkánt kötésig. Akkor megin kiugrik a sárkán, Borsszem Jankót levágta megén hónaljig. Kiugrik Borsszem Jankó,levágja a sárkánt nyakig. Akkor mán nem tudott kiugrani a sárkány,levagdalta a fejit. levágta a fejit, a nyelve hegyit megin levágta, azt is beletette a táekájába. Bemegyen, mondja: - Na, készülj néném! Kos mán ne féljél,hogy szíjjeltép a 3árkán! No osztán elkészült, hazament. Na, oszt mondja az anyjának: - Na, anyám - aszongya -, most mán itthun van a néném, egy néném itthun van, megvan. Kegmutatta a nyelvét a sárkánnak, hogy a sárkánnál vót. Na, másnap aszongya megén:
