Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

- Csak nyugodton gyere,csak menjünk! ugy is odaérünk a pontos időre! Elértek a Nagyszári hegyre. Az öreg Kovács bácsi ki­lépett belőle, KovácB Gyuri bácsi, éB elkezdett hazafele lógni. Az ördögökre pedig eljött az idő, hogy kellett ne­kik visszamenni a pokolba. De a lú, a középső hordó előre vált és szaladt. - Hopp, fiúk! Itt baj van! Itt jött valaki onnét ki­fele! De mire visszamentek,akkorára a kokas megszólalt.Ko­vács Gyuri bácsi Gyulajba maradt, és elmesélte az összes gyulaji embereknek. Még elhozta a beszédjit Biribe is a juhnyirás alkalmával,ahol én ezt et,mint gyapjuszedő gyer­mek voltam ő mellette, megfogtam a meséjibül és megörökí­tettem. 61. Boszorkánytól való félelem Szegény jó anyám mesélte, ő káilósemjéni születésű vót,de Kallóseményhez vagy négy kilóméterre laktak kinn a tanyán. Az apja tanyagazda vót. Aztán az én dédnagymamám jött az anyjáho befele este, mikor a családot elrendezte, ugyi, mer heten vótak anyámék is testvérek,hát akkor nagy család vót, el kellett rendezni. Oszt jött este befele az anyjához látogatóba, meg bent vót vele, mer feküdt, beteg vót a nagymama, oszt a temető... egy asszony tiszta anya­szült mezítelen vót. Oszt nagymama megijedt tülle! Oszt akkor kiáltott neki: - Te vagy, Domokosné? Aszongya: - Én vagyok. Eridj gyorsan - aszongya -, ne szólj semmit, hogy engem itt tanáltál! - Bodnámának híjták az

Next

/
Thumbnails
Contents