Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

székár vót - nem úgy, mint most; kocsi -, lovasszekérrel hazaértek, kellett nekik két éra,másfél Óra, aztán nem is sokára odament az asszony,aki megrontotta,és kért egy pohár sót?- mán ezt nem tudnám pontosan megmondani.És akkor elővette a szegény anyja ennek a beteg fiúnak - nem tudnám mán, szivanó,vagy valami karóval agyba-fűbe verte azt az asszonyt! Na attul fogva oszt nem járt nálla! Na osztán abbahagyta ezt a rontást.Kiállt adventistának,úgyhogy nem rontott. Na de állítólag a legidősebb fiára hagyta. És az is vagy két-három évig élt, az meg belehalt. ... Azt szokták mondani, mikor hal megfele, a kézibe kell adni seprűnyelet, hogy arra hagyja,hogy ne hagyja senkire se. Igen ám, de itt a fiát fogta meg! Avval fogott kezet,mikor haldoklott, és arra hagyta. így lett áldozata a fia is. Hát nem bírta, gondolom, ezt a rettenetes tudományt, mer hát nagy izé ez! 56. A boszorkányok megölik a lucaszék készítőjét Luca napján kezdték csinálni a széket. És villa estéig minden nap kellett valamit rajta csinálni. És akkor mikor az elsőt elharangozták a templomba éjfélbe, akkor elvinni a templomba,ott leülni rá a templompitarba,és akkor mikor leültek, figyelni, hogy ki megy befele a templomba, és meglássa, hogy kinek van nagy szarva és kinek nincs. És nagyon igyekezzen hazafelé a lucaszékkel! Itt van az akis malomház, az én apámnak a nagybátyját ott ölték meg! Abba a házba. Mer az széket csinált, oszt ott ült a templompitarba, oszt mondta mindenkit,hogy Marosának milyen nagy szarva van, Julesának milyen nagy szarva van, meg ennek, meg amannak. Oszt akkor azok ugyi