Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

Aután a fiát megnyomkodta, így sorolták. Osztán hát mán hogy ű is özvegyasszon vót,én is özvegyasszony vótam,oszt eljárogattunk beszélgetni. Oszt aszongya egyszer az én uram /.'/, hogy menjek el mán nálla! Úgy hallotta,hogy most egy kis pézt kaptak, valamit adtak el, azt mondja, kérjek mán egy kis pézt! No oszt el is mentem. De mikor bementem, megyek,hát az istállóba vót,éppen akkor ellett a tehene megfele. Pucolta a kisborjút. Na mlngyá gondoltam magamba, hogy ez most nekem nem ád pézt,mer a tehene megellett. Ha ű mán ilyen tudós,mint ahogy sorolják, hogy ilyen meg olyan, akkor nem fog adni pézt! De minden szó nélkül adott a Mihály pézt. Oszt így evvel a nénivel mindig vitatkoztam, hogy mondtam neki, hogy gondoltam, úgy gondoltam, hogy nem ad. Kern hiszem,hogy tudjon! De az soha nem mondott nekem semmit. Oszt, amikor meghalt, akkor este, éccaka, mikor meghalt .bemutatkozott nállam! Egy kutya jött nállam! Jön egy kutya, egy nagy tarka kutya. így március, ... nem tudom, hányadika lehetett,... márciusba esett a hó. Adok a tyúknak enni, ez a lányom is kinn vót. - Nézzed mán - mondom, - ez a kutya bemegy az ólba! így lenyúltam a fődre, ahogy jött a kutya, látom,ott egy kű. Na oszt így nyúlok a kűér le, felveszem. Nézem a kutyát, láttam,hogy bement a nyulólba. Régi divatos ólgátor vót csinálva. Megyek odafelé. Mire odamentem, semmit nem láttam! Se nyulat, semmit! Na mondom, itten mondom, Mari néni csak bemutatkozott, hogy csak tudott valamit, mint ahogy mondják! Mikor temették, szél fújt. És azt mondom, hogy egy fia... arra hagyhatott valamit! Mer az egy fia attul kézíve nyomorék lett! Gondolom, a fiára hagyott valamit. Oszt valahova odanyúlt, osztán összetörte. Úgy járt,ahogy az én néném sorolta,hogy a né-