Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

kast. Bemegyen oda, hát ott meg a hétfejű sárkány van. -Na - aszongya -, már régen vártalak! - Hát én - aszongya -, nem jó helyen járok. - Dehogynem - aszongya -, én vagyok az apád, no akkor add ide az ebédet! Megebédeltek, de nem engedte megin a jánt sehova.Na, letott a nap, az öreg bánja az ebédet, nincsen. Hazamegy, bosszankodik, káromkodik, hogy megin nem kűdött a fele sége ebédet. Aszongya: - Dehogynem! Elkűdtem a középső jánt,még mos se jött haza, még mindig odavan. Ka, jól van. Másnap reggel megin felkői az ember,megin mongya, hogy: - Húzom a barázdát, de ezen jöjjön mindenütt! Na, jó. Kifőzte az asszony az ebédet, megin elkűdte a legkisebbik janyát. Az is viszi az ebédet,megy a barázdán mindenütt. Megyen-megyen mendegél, de senkit nem tanai. Nem tanálja az apját. Majd egy lakást tanál, megin egy kis lakást. Bemegyen oda,hát ott meg ki vót? A tizenkétfejű sárkány! Aszongya: - Jaj, nem jó helyen járok! - Dehogynem, jól jársz! Aszongya: - Miér? - aszongya -, apámat keresem, hát itt nem apám van! - -Én vagyok az apád - aszongya -, hozzad csak, oszt ebédeljünk meg! - aszongya. Sa, megebédeltek, minden,de megin nem engedte a jár.t sehova sem. Otthatta. Aszongya.: - Te leszel a felesegem! Na, az asszon mindig búslakodott, hogy neki mos %An nincsen gyermekei, osaK ketten maradtak, odavan a jár

yai.