Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)
IV. TRÉFÁS MESÉK
- Az, az, az, Agárdi! - Hát mit csinált nektek az az Agárdi? - Kivitt minket kaszálni, enni adott. Most pediglen az úton leborított bennünket a szakérrül! Na, a cigányok elindultak megkeresni Agárdit. Agárdit megtanálták egy vendéglőbe. - Na, te hosszúorrú kutya! Hát te mivelünk csak kirúgtál! - Hogyhogy? Hát felültetek a szekérre,mér estetek le? - Azér - azt mondja -, mer gyorsan hajtottál! - Na, fiúk, hónap ismét menyünk ki a határba! Osztán úgy pakoljatok fel, ahogy akartok! Másnap reggel megin indulnak kifele a határba. Agárdi megin megparancsolja a kocsisának, hogy az olyan úton hajtson, ahol leessen a kas. TÍgy szerelje fel,hogy az egy kottyanóba hajtson, hogy megin a kas leessen. Mennek kifele a határba. Megén leesett a kas,a cigányok megin ottmaradtak. Agárdi kiment a határba. Ott persze magyar munkásemberek vótak, ezek a munkát elkezdték. Mennek kifele a cigányok, szidják Agárdit. Mer Agárdinak csak arrul tudták meg a nevit, hogy úgy híjják,hogy Agárdi úgy jutott eszibe,hogy a hosszúorrú kutya az agár. így is élt a nép között, hogy Agárdi hosszúorrú kutya vót! Most akkor, mikor letőtt a napszám, akkor Agárdi azt mondta: - Na most mán visszaviszlek benneteket! - Ahogy mennek át egy folyón, egy kis gyalogpadlón, azt mondja a kocsisának: - Ezen a hídon megin a cigányokat itthagyjuk! A hídon kettős kottyanó vót. Ahogy hajtott a kocsis, nagyon szép lú vót a szekérbe,és ahogy megrántotta a székért,a cigányok mind a vízbe estek.Agárdi pedig csak hajt