Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

III. NOVELLAMESÉK

a jegyváltásho,mindenha,de min erre tizenkét pandúrt rendeltek oda. Hogy ű mán amikor el fogja mondani az esetet, akkor a tizenkét pandúr bemegyen,mer a tizenkét betyár is ott vót mán a jegyváltásra. Na, amikor bemennek a betyárok, meg vót szépen terítve az asztal. Esznek-isznak,minden. A vőlegény meg elkezdett beszélgetni a menyasszonynyal. Kérdi tülle: - Na, mit álmodott, édes lelkem? - Hát - aszongya -, álmodtam én, édes lelkem - így felelt a ján -, álmodtam én, édes lelkem! Mintha maguk megkértek vón! Én - aszongya - hozzá mentem vón álmom á— tal, édes lelkem! Maguk - aszongya - elindultak hazafele menni, álmom átal, édes lelkem, maguk - aszongya - elindultak hazafele menni,álmom átal,édes lelkem. Mikor kimentek a kapun,álmom átal,édes lelkem, mintha én meg felültem vóna a féderre,álmom átal,édes lelkem! Mentünk vón, mentek, beértek egy erdőbe! - aszongya. - Elkezdték beszélni, hogy még ide és ide mennek rabolni,egy lant elrabolni, álmom átal, édes lelkem. Mentek, mentek az erdőbe. Egyszer - aszongya - mán egy tanyát tanáltak, égett a világosság, álmom átal, édes lelkem. Mintha én meg leszálltam volna! Oszt - aszongya -, ahogy leszálltam, álmpm á— tal,édes lelkem,mintha egy faoduba ültem vóna bele. Oszt akkor maguk - aszongya - hazamentek, szépen megvacsoráltak, felőtöztek mind, oszt elmentek, álmom átal,édes lelkem. Oszt egy üst vót feltéve.Azt az üstbe megkavarom,hát női cubékok vannak benne, álmom átal, édes lelkem. Mentem tovább, a másik szobába ott vót - aszongya - egy asztal megterítve: Tizenkét tányér, tizenkét kanál,tizenkét villa, tizenkét kés, tizenkét pohár rajta, álmom átal, édes lelkem! Megin mentem tovább, ott meg tizenkét ágy szépen leterítve, álmom átal,édes lelkem. Mentem tovább. Ott meg