Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

III. NOVELLAMESÉK

zennyóc éves vót a fiú. Hanem ű ezt a tengeren fogta! Meg ű jött ki valahogy! A halásznak a saját fia eztet megfejtette.A két gyermek valahogy majd összeveszett tizennyóc-tizenkilenc éves korban. És a halász gyermeke utána kiabálta: - Te csavargó,te senki! Te tenger hulláma! Az se ösmer, senki, hogy ki vagy! És te becsmérelsz meg engemet? A két gyermek összeveszett.Akkor a gyermek bement, és azt mondta: - Kedves édesapám! Mondja meg most nekem áztat, hogy magának vagyok fia,vagy kinek vagyok fia? Vagy hunnen sodort engemet a hullám? Mit kiabált énrám a testvérem? A halász persze a fiát elővette,hogy mi ez. Ls a feleségit is. Kijött az,hogy tényleg kitudódott az,hogy nem hozzájuk való gyermek.Akkor azt mondta a halász a fiúnak: - Ide figyelj, kedves fiam! Kincsen semmi baj! Keked kincsed annyi van,avilágot bejárhatod,a világba mehetsz! Sleresztlek utadra, mert mán te most mán úgysem térhetsz meg az én fiammal! Igaz, hogy tengerrül fogtalak ki, és azt se tudom, mi a neved! Azt se tudom, ki szült a világra. Annyit meg tudok neked mutatni, hogy itt van egy tábla: "Apja a nagybátyja,

anyja a nagynénje! De hatalmas királyi családbul származik, kincse pedig itt van!" Minden kincset átadott a halász neki. Persze, a fiú felőtözte magát, a kincset magáho vette. A márványtáblát magáho vette, és elindult. Dolmányt,paripát vett, legendás ruhát, és elindult.És felszállt egy hajóra,hogy ű megy világgá, mer ű nem tudja, hogy kinek a gyermeke. A hajó, amikor a tengerre felszállt, olyan nagy vihar támadt, átsodorta egy másik partra. Amikor átsodorta,nem abba az irányba, ahova ű akart menni, másikba! Ott ki kellett kötni.De ottan szivesen is fogadták,és azt mondották meg ne-