Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)
III. NOVELLAMESÉK
egyél becsületes en, vagy hagyj itten bennünket! Itt nem dúrkálhatol! Mátyás király tűrte az ütíst, mer látta, hogy igazsága van az öregnek, hogy vegyesen főzte az ételt, és ezt vegyesen kellett véna megenni, ü meg útját vette, és nem szélt semmit. 28. Mátyás király és a kolozsvári bíró Mátyás király hallót ta,hogy Kolozsváron nagyon gyötrik a népeket. Ű elmegy Kolozsvárra széjjelnézni! Ahogy ű bement Kolozsvárra, hát nem vitás, mert Mátyás királynak legendászerüen is és mondaszerüen is nagy orra vót. Én mint gyermek, nem ösmertem, de azt mondták, hogy nagy orra vót! Meghúzódott egy épület alatt,egy egyszerű rongyos ruhába. A kolozsvári bíró úrnak az udvarára nagy faszállit ás történt. Egy hajdú odament, hogy: - Te, mér nem mensz a fát hordani? Mátyás király azt kérdezte: - Mit fizettek? A hajdú a hátára vágott és azt mondta: - Ezt, ni! Mégegyszer kérdezte Mátyás király. Mégegyszer odagyúrtak neki: - Ezt ni! Mátyás király bement az udvarra, hordta a fát, rakta a lógerba szorgalmason. De a fákra ráírta a nevit: "Ezt a fát Mátyás király hozta ide!" Mikor a fa be vót szállitva, Mátyás király eltávozott. Másnap felvette magát királyi pompába, és elment Kolozsvárra. - Adj'isten, bíró ur^m! Sok jó fája van összehordva! - Hát a jó népek, jó munkáér, szorgalomér összerakták! - Fizetett ezér valamit?
