Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 3. (Jósa András Múzeum Kiadványai 23. Nyíregyháza, 1986)

Németh Zoltán: A kétszáz éve mezővárossá lett Nyíregyháza életéből /1754-1524/ - II. Testamentumok

XI» Testamentumok A mai Nyíregyháza város hajdani elődje,a néhány, száz lelket számláló jobbágyialucska lakóinak mintegy 250 éve nem volt még szokása, hogy írásban hagyják meg, elhunytuk után ki mit örököl a vagyonkájukból. A feudális kori gazdasági és társadalmi élet a 18. század közepéig nem is tette szükségessé, hogy bizonyos társadalmi rétegeknél egyfajta öröklési rend alakuljon ki az akkori viszonyok közepette. Megtörtént viszont Nyíregyháza 1873-ban kezdődő újratelepítése, aminek folytán az ide toborzott alföldi és felföldi szlovákok új gazdasági, társadalmi és közösségi rendet honosítottak meg. A betelepülők viszonylag jelentősen megnövelték a lakosság létszámét és az új otthonukban szükségesnek vélték az írásos végrendelkezés bevezetését. Mivel azonban a kis számú, mintegy félezernyi magyar őslakossághoz legalább négyszer több szlovák települt be, a közigazgatás írásos anyagai,az emberek instanciái, panaszos levelei- és az új szükségletnek megfelelő testamentumai az 1753-as újratelepüléstól kezdve néhány évtizeden keresztül, nagyjából a századfordulóig nem ma gyar nyelven íródtak. Jelen dolgozatunkban csak az erre az időszakra eső és a rendelkezésünkre álló, meglévő végrendeletekről, osztályos egyezségekről ejtünk szót. Részben ilyenekről, másrészt egyéb korabeli szláv nyelvíí iratokról másutt írtunk már. Kifejezetten a testamentumokról pedig bővebben 2/ most készül egy feldolgozás. ' Mielőtt ténylegesen ismertetnénk a címben jelzett idószak végrendeleteiből néhánynak a tartalmát, utalnunk kell a nyelvezetükre,

hiszen egyrészt szlávul írt anyagokról van szó, másrészt nem annyira néprajzi, mint inkább