Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

A földút árokmenti földhányásán érkeztem el az istálló végéhez. Innen egy trágyából rakott út vezetett a gémeskútig. Itt megállottam és szétnéztem,hogy vajon miként tudok eljutni a nagy sáron át, szemközti oldalon lévő lakásokba ?A gémeskút mellett egy hosszú,tölgyfából faragott vályú volt.A kút körül kisebb-nagyobb tócsák csillogtak,a jószágok által kavart sártengerben. A kút nyitott volt, a vize pedig szürkés. Mint késóbb megtudtam, hogy nemcsak a jószágok,hanem a cselédek is e kút vizét itták,ebból főztek, ősszel már többnyire a Túr letisztult vizét itták,még a falusi gazdák is. Észreveszem,hogy egy szalmástrágyából rakott gyalogút vezet a cselédlakások felé, épp úgy, mint az istállók felé. Szerencsémre csizmában voltam. Alig teszek meg néhány lépést,az istálló felől kiabál valaki: "Hová tetszik menni?" Hátranéztem és mindjárt felismertem Kovács Pista bácsit, a lovászt."Magukhoz megyek,Pista bácsi!" "Na, ilyen még nem történt, hogy a pap ide bejöjjön. Tessék vigyázni, mert imbolyog a járda! Míg be nem fagy, nehéz rajta járni." Valóban így is volt. Ahogyan mentem tovább, alattam jobbra-balra billent a járda. Még jó,hogy kezemben volt a görbe botom, ami re támaszkodhattam» Végre megérkeztem az első házhoz. A pitvarajtó nyitva volt. A pitvar olyan 4x4 m-es nagyságú. Hátul a kemence, előtte a vályogból rakott /kétajtósakét tűzkarikás/ spór, két család számára. Az egyik oldalon egy "kasita"/vesszőkosár/, tele felaprított vastag gallyal. A kemencéhez közel, a falra felakasztva sorakozik a dagasztó tekenő, galuskaszürő,kistekenő,ková8zolófa és többféle tejescsupor. Mindkét ajtón nagy zsivaj szűrődik át,amiben van gyermeksírás, veszekedés, de kacagás is.A zsivaj miatt erősen kopogok a jobboldali ajtón, azután belépek. A zsivaj megszú90