Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

mert az a néhány Jószág nem adott annyi trágyát,, amennyiből a sovány földeket megzsírozhatták volna. A szegényparaszt a földjét csak úgy tudta megszántani, bevetni, megmunkálni, ha több napszámért kölcsön-fogatot kapott. A földnélküli szegényparasztoknak, akik felesbe vagy harmadába dolgoztak, még kevesebb jutott. Hiába gürcöltek látástul vakulásig, egész családjukkal együtt. A napszámos rongyoskodott, kuporgatta a filléreket, még a betevő falatot is megvonta a szájától. Minden vágya az volt,hogy egy kis darab földet megszerezve kiemelkedjék a sanyarú állapotából. De erre alig volt pSlda. Az uradalmakban akadtak idénymunkák. Télen favágásr tuskónak és gallynak a felét kapták meg.Tavasszal acatoltak.Ezt a munkát a gyermekek bevonásával végezték. Aratás alkalmával két aratóbandát is szerveztek a falusi szegények soraiból. Minden 12. keresztet az aratők kapták.Azután következett a cséplés»A századfordulón még csak az uradalomnak volt tüzes gépe. /A 30-as években már a falusiak részére is volt egy tüzes gép./ A géphez szerződtettek napszámos embereket és felnőtt gyerekeketrvolt kikből válogatni! Aratás és cséplés alkalmával megkerestek 2 mázsa búzát és másfél mázsa vegyes terményt. A századforduló előtt már lóvontatású aratógép is volt az uradalomban, hogy minél kevesebb legyen a kiadásuk. A gépek nagy mértékben csökkentették a parasztság kereseti lehetőségeit. Túristvándi

ban is,de más vidékeken is a gépek beállítása miatt sztrájkokat szerveztek. Az aratás és a cséplés után következett az őszi betakarítás ,dehát a harmados krumpliból 8 tengeriből a szegényparasztoknak kevés jutott.Utána már keresetre nem sok alkalom kínálkozott.De a szegényember akkor sem tétlenkedett. Rendben tartotta az udvarát, kerítést font, vesszŐ6