Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

A falu lakosságától nem különültek el,de a vallásuk mégis megkülönböztette ókét.A zsidó vallás előírásait szigorúan betartották,például szombaton semmit sem csináltak. Falusi fiúk jártak be hozzájuk szombatonként tüzet rakni. Az egyik szatócs volt.Hitelezésekkel sokat segített a lakosságnak «alacsony kamat mellett. Kevés földje is volt, amit a két fia művelt. Egy idősebb zsidó család földműveléssel foglalkozott. Az ember szántott-vetett, de magas kora miatt a betakarítást már mással végeztette el.Egy zsidó kupeckedésből élt, lovakat, teheneket, borjúkat vett és adott. Egy zsidó családfő napszámosként tengette életét,ami ritka dolog volt a zsidóeág között. Volt egy magánzó is, aki 1933-ban elköltözött. A II. világháború végén deportálták őket, s a 23 zsidó lakosból csak ketten maradtak meg. öt cigánycsalád élt a faluban, összesen 34 fő. A falun kívül, a Túr partján éltek, a Szatmárcseke felé vezető úthoz közel. Összezsúfolva laktak. A kis vályogkunyhók között csak 2-3 méter távolság volt. Főleg muzsikálásból éltek,két teljes bandát is ki tudtak állítani. Túrlstvándiban,de a környező falvakban is, Bálok, és lakodalmak alkalmával őket hívták zenélni. Jő zenészeknek, "uri cigányokénak tartották őket,s erre büszkék is voltak.Vályogvetéssel csupán egy család foglalkozott.Egy cigányasszony; gombaszedésből élt,de gyógyfüveket is gyűjtött. Az asszonyok /még az uri cigányok feleségei is!/ rendszeresen kéregettek, ksmencetapasztást, tyúkóltakaxítást vállaltak, lábtörlőt és aszalókasokat készítettek. A muzsikosok is vetettek vályogot, csak a prímás nem, mert vigyázott az ujjaira. Ma már a cigányok is benn élnek a faluban, palaés cseréptetős házakban, némelyik lakásban televízió,szőnyeg is van« 52