Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

A sertés négy sonkáját, tokaszalonnáJát, oldalasát, szalonnáját, hasal ját és körmeit egy nagy tekenőben be sózták. A füstölnivaló ti» napig a sózóteknőben volt. Időnként megforgatták. A tekenőben keletkezett sós levet a falusi ember nem öntötte ki» mert állatai gyógyítására használta fel. A sózási idő letelte után egy kicsit szikkadni hagyták az anyagot, majd füstölőbe tették» A faluban akkor még voltak szabadkéményes házak, amelyek ideális fiistölőhelyek voltak. De építettek deszkából is füstölőket, többnyire a szilvásban. A füstölőben a kolbásm párnap alatt piros színt kapott, s le lehetett szedni. Utoljára szedték le a sonkákat. A füstölt dolgok a kamrába, vagy a ház padlására kerültek. Nagy beosztással onnan került ki az ünnepekre és a nehéz- Munkák idejére szánt füstölt hús. 7. A tojás és tej f

»ih» »«To

lása A szegény ember csak akkor engedhette meg magának, hogy csirkét vágjon, amikor ünnep volt és amikor a csirke elérte a másfél kilós súlyt« így a csirkehús galuskával, tarhonyával, vagy krumplival elegendő volt egy 6-8 tagú családnak. Gyakoribb eset volt, hogy a vágnivaló csirkét eladták a fehérgyarmati hetipiacon. Baromfiból, tojásból gyűjtögették össze azt a pénzt, amelyikből a gyermekeknek lábbelit vagy ruhát vehettek«. a, Tojás A fiatal tyúkok, főleg a februári kelésűek, ősszel már tojogatták a tojást» Ha egy tyúk egy évben 150 tojást tojt, az már kiváló eredménynek számított. Mindig a fiatalabbakat hagyták meg,» két évesnél öregebb tyúkokat le171