Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

élelmezése nagy gonddal járt« E gondok és terhek alél akkor szabadultak meg egy kissé, amikor a gyermek az iskola padjai közül kikerült és munkájával a család anyagi helyzetén javítani tudott. Mint mondották: "Áldott a sok kéz, de átkozott a sok bél!" Ha jött a gyermek, nem keseregtek miatta. Erre vonatkozóan az volt a vélemény,hogy: "Ha az Isten nyulat teremtett,bokrot is adott mellé!" A természetes védekezés a bő gyermekáldás ellen csak annyi volt,hogy az anya a gyermekét két éves koráig- szoptatta abban a téves tudatban,hogy amíg szoptat,nem esik újra teherbe« De bizony ez nem vált be, a gyermekek csak jöttek egymás után. Ha meghalt valamelyik csecsemő, ami nem volt ritkaság-, ezt mondták: "Ne sírj Julis,majd ád az Isten másikat!" Adott is. Varga Mihály és Didi Julianna házasságából 16 gyermek született, 15 meghalt közülük,csak az utolsó maradt életben. Ha meghalt egy gyermek valamelyik sokgyermekes családban, így szólt a vigasz. "Még jó, hogy elvette az Isten, mert mit kezdenétek ezzel a sok gyermekkel?Lemarnák- rólatok a húst is!" Az anyának volt gondja elég-. Állandóan a csecsemőre gondolni, szoptatni, tisztába tenni, a nagyobbakra is ránézni, mert elég egy kis vigyázatlanság, már magára húzza a forróvizet. De ügyelni kell az aprómarhára, a csirkének darálni, naponta többször vizet önteni az ítatóba, a kacsának csonárt vágni, közben gallyat aprítani* vizet bevinni, malacot etetni; majd. hozzáfogni a főzéshez:, hogy a munkából hazaérkező apát kész; étel várja*A hazaérkezés az apának sem jelentett pihenést, mert folytatnia kellett a félbehagyott munkát az udvaron vagy a kert bem, a kerítés és az ól körül mindig akadt tennivaló. Nem volt irigylésre méltó a. cselédember feleségének helyzete! 123