Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

kislány állt be középre

r

s folytatták- tovább a játékot.En~ nek a Játéknak egy másik változata Is van,mely így végződik.: Ezt szeretem» ezt kedvelem, ez az én édes kedvesem! Lipityomba, lipityomba, gyere rózsám a karombaí Akit kiválasztott a körből, azzal táncolt egy keveset, aztán más kislány állt a körbe.» A gyermekek kettesével álltak sorba egymás után. Egy fiú vagy leány volt a fogó. Mikor elhangzott;"

Hátulsó pár előre fuss

l".akkor a két hátsó előre futott. A fogó igye— kezett,hogy legalább az egyiket megfogja. Akit megfogott, a következő menetben az lett a fogó. Ha a futók ügyesek, voltak, be tudtak állni a sor elejére, tehát a fogó nem tudta egy ütőjüket sem elfogni, akkor a fogó -továbbra is fogó maradt. Hangos bíztatás okkal, nagy kacagásokkal folyt ez a játék:. A gyermekek körbeállottak., egyikőjük volt a kiszámoló. A kiszámolás rigmussal ment végbe. Akim a rigmus utolsó szótagja esett,az lett a hunyó .A bu.iósdi játék versikéje a következeképpen hangzott: "Egyedem,

bjegyede«,tengertané; *hajdú sógor mit kívánsz? S«m kívánok egyebet,csak egy darab kenyeret! ° Akire az utolaó szótag, a "ret" esett, az*, egy kijelölt helyen - fa, bokor, kátgém, stb. mögött —, a többiektől elfordulva behunyta a szemét, hogy ne lássa, merre bújnak el a játszótársai. Mindenki igyekezett Jól elbújni.Araikor a hunyó kérdezte,hogy "szabad", akkor - ha már- mindenki jól elbújt - valamelyikőjük visziszakiáltott:"Szabadi" Ezután a hunyó kezdte keresni őket. Mikor az elsőt megtalálta és megmondta, hogy hol van, akkor mind a ketten szaladtak, a kijelölt fa felé. Amelyik hamarabb ért oda, az-, verte ki a fára, hogy; "Bgy, kett5, háxamJ" AmelyikŐjÜk később ért oda» az lett a hunyó a következő menetben. 121