Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

A csip-csiu csókát úgy játszották, hogy az egyik gyermek as egyik,ökölbeszorított kezét kinyújtotta, a másik gyermek felülről belecsípett, és így tovább négy "csóka" csípte össze egymást.. Ä kezüket le-fel mozgatva mondogatták: "Csip-csip csóka, varjú vágja, héja kopácsolja!" Mikor elmondták, az ujjuk hegyével vágták-kopácsolták egymás kezefejét» A gyermek meg tudta számlálni kezének ujjait, ha o— dahaza foglalkoztak vele. Mire iskolába kerültek, az ér«telmük kinyílt, a szülők megadták az aiapot ahhoz, hogy tanulhassanak» A leánygyermek játszva tanultí meg édesanyjától fonni, a számára készített guzsaly használatával» Ahogy nö — vekedett, fokozatosan bekapcsolódott a fonás-szövés mun — kaiba» Mire eladó lány Lett, ismerte is ennek az ősi há— ziiparnak minden csínját-bínját» De ugyanúgy a sütés—főzés, kenyérsütés, a mezei és házkörüli munkák tudományát is elsajátította. Magam is többször megfigyeltem,hogy az édesanya egy kis darab háziszőttesen tanítgatta a kislányát a keresztszemes hímzés tudományára» A fiúk és a lányok az iskolában is sokféle játékot tanultak meg egymástól, a nagyobbaktól és nem utolsósor — ban a tanítójuktól, óraszünetekben hangos volt az iskolaudvar a Játszadozó, vidám gyermekek kacagásától. A kisiskolások, vagyis az első és második osztályos tanulók koratavasszal az iskolaudvaron mondogatták: "Süss fel nap, fényes nap» kertem alatt egy kisbárány majd megfagy!" Mikor pedig meglátták az első gólyát, a gyermekek így köszöntötték: "Gólya, gólya, geliee, mivel jöttél hja*» za? Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Gólya, gólya, geliee» mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, síppal., dobbal, mádi hegedűvel»