Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

talpára. Két bot kellett még hozzá, azzal lökdöstek magukat előre a jégen. Ha jő a lendület, akkor már fel lehet emelni a botokat, az ügyesebb

je 40-50 métert is siklik előre. Az uradalmi cselédek és a napszámos emberek gyermekei télen a jegén szórakoztak, visongásuktól hangos volt a Túr. Kertem vége a folyóig nyúlt, sokszor elnézegettem a gyermekek ügyes játékát. Igazából csak a tavasz hozza meg a gyermekek örömét és szabadságát. A lányok és kisebb fiúk háziszőttes kantusban, a nagyobb fiúk zsákvászon ingben és nadrágban, de mindannyian mezítláb játszadoztak az udvaron. A kislányok babáztak vagy iskolát játszottak. A földre kockákat rajzoltak, amelyekbe - féllábon állva - pöckölték a lapos cserépdarabokat. Még azzal is dicsekedtek, hogy: "Az én cserepem szebb, mint a tied!" A fiúk lovas játékot játszottak és bigéztek. Amikor pedig a cselédházak elé ültetett eperfák termése beérett, ott nyüzsgött a gyermeksereg» Kezük éa arcuk maszatos volt a fekete epertől. Mikor arra jártam, engem is hívtak: "Tessék jönni, nagyon finom az eper!" Megkóstoltam, valóban ízletes volt. ügy tudom, hogy az öreg Kánde báró ülttette ezeket az eperfákat, hogy legalább ennyi gyümölcsben részesüljenek a gyermekek» Eadd említsem itt meg, hogy a szatmári tájon az első eperfákat még Mária Terézia idejében, ültették, a selyemhernyótenyésztés fellendítéséért. A nép nagyon megkedvelte az eperfákat, főleg gyümölcse és lombos árnya miatt» A faluban is szinte minden portán akad egy-egy eperfa. Nyár felé terem a vad szamóca, amit hamar megtalálnak a gyermekek, ősszel pedig a Túr partját szegélyező sok-sok mogyoróbokor ontja a csemegét. Be jómagam is szívesen szedegettem. A Rókás-legelőn minden eső után szedegetik a finom szegfűgombát. Az erdőkben pedig megtalálha117