Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)
jött kii* Ilyenkor- minden bizonnyal meg is mosolyogták a papot. Az asszonyok összedugták a fejüket és puspogtak, mikor a pap a megboldogulttól elbúcsúztatta a szeretett feleségét, a kedves gyermekeit és a jó szomszédait. Sajnos, ilyesmi Túristrandiban is megtörtént. Igaz, hogy azt a szólást, hogy "halottról jót vagy semmit", Túristvándiban is jól ismerik, ennek ellenére a halottat magasztaló búcsúztatásánál is elvárják a mérték betartását» A pap beszéde és a záróéneklés után kialakult a temetési menet. Elől ment a pap a kántortanítóval. Űket az éneklő férfiak követték.Utánuk négy-négy férfi vitte a halottvlvő rudakon a koporsót, 5k menetközben váltogatták egymást. Menetközben a kikiséró énekek sora következett. Míg a temetőbe kiért a menet, minden versszak után rövid szüneteket tartottak. A temetőkert bejáratánál a menet a következőket énekelte: "Szent hely ez a temető, mindenkinek helyt ád 5..." Midőn a sirhoz: megérkeztek, a koporsót letették a nyitott sie mellé. A lelkész elvégezte a szertartást, majd a gyülekezet elénekelte a 347. ének harmadik versét: "Nincs már szívem félelmére, nézni sírom fenekére..." éneklés közben a koporsót leengedték a sírba és as emberek egymást váltogatva behantolták a sírt. A lelkész áldásával ért véget a temetés. Siratóasszonyok a 30-as években már nem voltak,de a kedves halottat nemcsak a hozzátartozói, de a szomszédai.jőbarátai is szívből elsiratták. Temetés után következett a halotti tor . Nagy tort sohasem csináltak, csupán kenyeret, szalonnát, esetleg sült húst és kalácsot szolgáltak fel. A tor kezdetén egy kis pálinkát ittak, de mielőtt felhajtották volna: csendes nyugodalmat kívántak az elköltözöttnek és vigasztalódást a hátramaradottaknak» A falusi ember a halált természetes dolognak, iste110