Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

fogyáskor jelentkező sarokrészt pedig a fara, kenyérfara —— i\ szóval jelölik. Szaaosszegen nem megszegik

, hanem megvágják a kenyeret, s nem szélnek

, hanem vágnak belőle. Ezért a szelet is: karé néven ismeretes, aminek aztán, sokféle változata van: l&fcaré,, körflkaré, s^ó^gakari, kóudoskaré

T Á félkaré szót az olyan kenyérszeletre alkalmazzák, amelyik nincs az egésx kerületén körülvágva; körfikaré-ról akkor beszélnek, ha olyan kenyérszeletről van szó, amelyik a kenyér egész kerületének megfelelően van szelve. A két utóbbi karé-nak viszont már társadalmi vonatkozása is van. A szóugakaré ugyanis a három-négy ujjnyi vastag kert nyérszeletet jelzi. A név onnan ered, hogy a más kersyerén élő emberek /kocsisok, szolgák, stb./ étkezéskor restelltek többször kenyeret szelni, ezért egyszer szeltek, de akkor, a biztonság érdekében, mélyen merítették a kést a kenyérbe. A kóuduskaré ennek éppen az ellenkezője: a nagyon vékony kenyérszeletet jelölik így, s az elnevezés- eredetére mindjárt történettel is szolgálnak. Legidősebb adatközlőim mesélték, hogy az adakozás volt a fájópontja a századforduló táján élő Kun Sándornak, aki különben a vagyonosabb réteghez tartozott akkoriban. A koldusoktól sajnálta a kanál lisztet, szelet ke— nyeret. Azt sea akarta, hogy a falu nyelvére kerüljön, aa üres kézzel elbocsátott koldusok átka miatt,így inkább adott, de remegő kézzel. Vékonyra is sikerült mindig s szelet kenyér. Az egyik koldus aztán, szerencsétlenségére nem hagyta sző nélkül. Nézegette, forgatta a kenyeret , majd a nap felé tartva tréfásan megjegyezte; - Xj, de szépen süt a nap, gazduram! Bizony, szépen sütött az a kenyérszeleten keresztül is. Se megpörkölte Kun Sándor fösvénységtől reszkető lelkét ia, mert nekiesett m koldusnak:, szóval és ököllel, 69»