Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

A kenyérhez kapcsolódó szamosszegi etnikai hagyományok lezárásaképpen,sorszámmal ellátva még az alábbi szokásokról és hiedelmekről adhatok számot: 1. Búza vetéskor nem szabad kenyeret pirítani,mert üszkös lesz a vetés. 2. Mikor a kenyeret akarják megrágni, előbb a gazda vagy gazdasszony a késsel keresztet rajzol a kenyér aljára, noha a falu lakossága szinte tiszta református vallású, és túlságosan nem is volt ájtatos soha. 5. Ha a kenyeret aljával fölfelé teszik az asztalra, hátfájást kap a gazdasszony. Másik, kajánkodó változat szerint, akkor éjszaka a gazdasszonyt is hátára fekteti a gazda. 4. Két lepén-t nem jó egyszerre sütni, mert akkor abban az évben nem megy férjhez a háznál levó eladólány. 5. Ha az állapotos asszony sütéskor két lepén

t csinál, akkor ikergyermeke lesz. 6.Lakodalomban úgy dicséri a vőfély a menyasszonyt, hogy elmondja róla, milyen jól tud sUtni-fózni. Kenyeret például, a tréfás vőfély elmondása szerint - olyat süt, ami az énnyébe ragad az embernek. 7. A kelést és gyulladásos sebeket megrágott és erősen megsózott kenyérrel szívatják. 8. A régi falusi pásztorok /kondások, • csordások/ bérében mindig benne volt a kenyér is. A századeleji számos szegi gyakorlat szerint, minden állat után félkenyér járt a pásztornak. 9. A részes aratóknak nem kenyeret adtak az aratás időszakára, henem lisztet. A húszas években például a szamosszegi Klein-féle zsidó uradalomban 10 kg liszt járt egy kasza után, hetenként. /Természetesen volt még egyéb járandóság is!/ 82.