Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

„Szomszédasszon kutyája bement a kamorába. Svltte ja kenyeret, mit esznek a gyerekek? Mikor a Klántagosl zsidó uradalomba felvidéki tótokat vittek az első világháború alatt aratómunkásoknak, az egyik tőt legény beleszeretett az uradalmi gulyás Mariska nevű lányába. De azt nem adták ám akármilyen legényhez.Az istenadta tőt legény elment hát a templomba, és szép rigmus ban imádkozott az úristenhez, őrzi a szamosszegi hagyomány ezt az imát isi „Zistenem, zatyám, zaggyá nekem kenyeret, hat lovat, meg ezekeret. - Reg gujáa Mariskát!" Hem keservesebb hangú m Szamosszegen jól ismert árvagyerek nótája sem: «Édes vóut az anyám teje, keserű ja más kenyere. Keserű jis, savanyu jis, de mák hozzá panaszos is. Ki nem hiszi, próubája meg, mindenki jakkor tuggya meg." Országszerte ismert az alábbi dal, de Szamosszegen, is közismert, elsővilágháborús katonanótának számít: 79.