Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

Kivételesen figyelemre méltó viszont az a szokás és hiedelem, ami az újkenyér első falatának elfogyasztásához kapcsolódik. Ezt természetellenes mozdulattal, rendellenes testtartással fogyasztják el.A falatnyi kenyeret jobb kezébe fogja az étkező, és kezét hátul a nyakán átcsavarva, baloldalról teszi a szájába a falatot. Ha már nem nagyon művelik ezt a szokást, de néhány évtizeddel ezelőtt így fogyasztotta el az újkenyér első falatát öreg és fiatal egyaránt,mert azt a hiedelmet kapcsolják e szokáshoz, hogy aki így fogyasztja el az újkenyér első falatát, biztosan megéri a kővetkező újkenyeret is. /Ennek,véleményem szerint, már tulajdonithatunk speciális és kultikus jelentőséget./ Az újkenyér különben nem a rendes cséplési időszakn ban elcsépelt búzából készül, hanem az előücséplés által nyert- búzából. Aratás közben néhány kereszt búzát elcsépelnek, és az így készült lisztből sütik az újkenyeret. Séprajzosaink a cséplés ilyen formája mögött is kultikus hagyományt keresnek. /L. pl.: Ujváry Zoltán

. Ethn. 1967. 359./ Szamosszegi megfigyelésem és gyerekkori keserves tapasztalatom szerint, az előcséplést nem a hagyomány" követése indokolja,hanem a kényszerű szükség. A módosabb gazdák sohasem csináltak előcséplést, és általában egy hónappal később jutottak újkenyérhez, mint a szegényebbek» Ennek oka pedig egyszerű: a jobbmódú gazdának az előzó évi termésből bőven van búzája még nyáron is, 8 így nincs kenyérhiánya. A szegénynek azonban tavasz közepére, végére el szokott fogyni a kenyérnek valója, és ezért, hogy a nehéz aratási munkán kenyér nélkül ne legyen, már- az első learatott kévéket kénytelen étkezésre sürgősen fölhasználni. Ezzel a keserű ténnyel tudom magyarázni azt is, hogy miért volt a régi aratómunkások bérében benne a ke77.