Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

falvakban sás módi járta. Ópályiban például a marokszedő feleannyit kapott, mint a kaszás vagy a kévekötő,tehát az összes kereset 2-2 ötödét a kaszáé és a kévekötő kapta, 1 ötödét pedig a marokszedő. A szamosszeglek ezt igazságtalannak tartották, és nem osztozkodtak így. 3, A frordas A learatott és keresztbe rakott búzát a szamosszeglek két-három hétig a tarlón hagyták, hogy a keresztben az utóuérés megtörténjék, és csak azután szállították haza. A búzakereszteknek ez a hazaszállítása a hdrdás

.aml a jelzettek szerint július utolsó vagy augusztus első hetében történt. Pontosnak tartották e munkánál a gyorsaságot, hogy lehetőleg egy nap alatt megtörténjék. Ez a falusi gazdáknál meg is valósulhatott, minthogy csoportos munkával kalákában végezték. A gyorsaságra azért volt szukaég, mert a búzaasztag éjszakára nem maradhatott félben, egy esetleges eső tönkre tehette volna az egész termést. A hordást is előkészítő munka vezette be. A gazdának, ha az udvarra hordtak, el kellett készítenie az asztag helyét, a rakodóut

. az ismerősöket meghívni fogattal vagy kétkezi munkára* és saját szekerét is fel kellett készítenie a hordásra. A szekér felkészítése abból állt, hogy a négy lőücs mellé egy-egy gúzst húzott a búrfára

. A gúzs régebben, mint idős adatközlőim elmondták, valóban gúzs volt, mert vesszőből csavarták, az utóbbi időben azonban már csuklósan vaspálcákbői szerkesztette a helybeli kovács. Persze, szükség esetén egy vastagabb kötél is megfelelt e célnak. A gúzs arra szolgált, hogy beledugva tartotta a két óudalrudat

. Izek a rudak 5-6 mé27.