Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

ott is hagyták. A búzatisztító nyelét általában olyas a« káo- vagy tölgyfa gallyból készítették, amelyik kétágú volt. Egyik ágát levágták tőben, a másikat oeghagyták «gy arasznyira, s -így az, mint a kaazakocce

. jó kézbefekvő nyelet alkotott.A vésőszerű kést a helybeli kovács készítette, ha viszont a kés kaszahegyből készUlt, maga a gazda csinálta meg. A búzatisztítás mindig társasmunka volt. A szegényebbek körében a család tagjaihoz a rokonok, barátok, jószomszédok csatlakoztak. Szert a segítségért nem járt fizetés, csupán kölcsönösen visszamentek segíteni. A munkások étkeztetéséről ilyenkor mindig a gazda gondoskodott. Reggel, a férfiak kis pálinkája után, szalonnasütés következett; délben kétfogásos ebédet vitt utánuk a mezőre a gazdasszony, a vacsora pedig otthon történt a gazda házánál. A vagyonosabb gazdák búzájának a tisztítása is csoportosan történt, de itt már nem a gazdának való segíteni akarás gyújtotta össze a csoportot, hanem az a tradicionális kötelesség, hogy ezt a munkát a gazda jelenlétében ugyan, de a harmados vagy feles munkásoknak kellett elvégezni díjtalanul. Az étkeztetést ekkor is a gazda intézte. Az uradalmak búzatisztítása is csoportos volt, de ez már a munka harmadik változatát mutatja. Ez már díjazott munka volt, napszámot fizettek érte. A napszám koronként változott ugyan, de három sajátos kategóriája végig megmaradt: a férfiak kaptak legnagyobb napszámot, a nők közepeset, a gyerekek pedig legkevesebbet. Az 1920-as években a férfiak például 70-80 fillért, a nők 50-60 fillért, a gyerekek pedig 40 fillért kaptak búsatisztításért a Klein-féle uradalomban egy napra. A szaaoeszegi uradal14.