Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

épatkóull meghal /gúnyosan mondva/. érdes sületlen tésztás rész a kenyérhéj alatt. érckopgrsóu ólomkoporsó, a messziről szállított halottak számára. ssztováta szövőszék, a házi vászonkészltéshez. etávozlk meghal /részvéttel mondva/. átetőü az a férfimunkás a cséplőgépen, aki a kivágott búzakávéket a gépbe ereszti. ézékkóuróu /Ósz./ lásd: izékkóurőu. faberena régi favázas borona. fajeke régi favázas eke. fara a kenyér sarka. fátyolszita finom selyemből készült régi szitaféleség, amivel a korpát választották le a liszttől. fedörzsol a pépszerű kovászt liszttel kemény,szemcsés darabokra dörzsöli, kéz között. fej a gabonafélék kalásza. fejfa díszes faragású, fából készült síremlék. fejfafaragón ügyes falusi ember, aki a fából készült síremléket csinálja. fékötlk az állát a halál beállta után egy fekete szalaggal megkötik a halott állát,hogy szája csukva maradjon. feles olyan munkás, aki fele termésért műveli a vagyonosabb földjét. félkaré olyan kenyérszelet, amit csak a kenyér kerületének feléig vágtak. fenté

res tehén szarvából vagy fémlemezből készült tok, amiben aratáskor a fenőkövet tartja a kaszás. fentérea tarisznya háziszőttes vászonból készült, hurkos tarisznya, amiben aratáskor a kasza élesítő szerszámait tartják. 154.