Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

szerint, bogy az ág nehotv klver.le a szemgt a másvilágon. Pénzt ia tesznek a halott kezébe, hogy a túlvilági révnél fizetni, tudjon. Ezek után ráhajtják a lepedőt, a lapos deszka-fedelet ráteszik a koporsóra, szegezés nélkül, aztán elföldelik. Általában úgy választják meg a temetés ji— dőpontját, hogy a nap éppen menjen lefele, mire befejeződik. A gyász jeleként a hozzátartozó férfiak zakójuk hajtókáját ollóval bevágják, a így járnak nyolc napig. A magyar lakosság fejcsóválva mosolyog ezen a szertartáson, de nem gúnyolja úgy ki, mint a katolikust. Egyet helytelenít csupán: miijér nem lehet mindenki a halottasház udvarán

? A héöer nyelvű szertartást is, megértéssel fogadjak, mert hisz azok nem magyarok, azoknak az a nyelvűit. 3. A cigánvtemetéa A szamosszegi cigányok reformátusok, csak magyarul beszélnek,azaz magyaréigányok

. Oláhcigány csak a legutóbbi években került be a faluba. így végeredményben a szertartás ugyanas, mint ahogy részletezve már leírtuk. Van azonban mégis eltérés, ami miatt külön is szólni kell a cigánytemetésről* Bizonyos látványosságot ad a cigánytemetésnek, hogy • búcsúztatás a cigányzenekar segédletével történik. Mint ilyet, nem tartják temetéshez illőnek. Számukra ezért a cigánytemetés inkább mulatságos látványosság-, mint gyász. Másik eltérő vonás, hogy a primitív cigányhozzátartozók gátlástalanabbul élik át a gyászt, s ennek szóban és cselekedetben kifejezést is adnak, őrjöngő jajgatást csapnak, gyakran a sírba ugranak:, a kérik, őt is földeljék el a halottal. A magyar lakosság számára természetesen ez is inkább szórakozás» 147.