Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

vetőmagot Igenjeit, az 1600 négyszögöles kataszteri hóud vagy natyhóud pedig négy véka vetőmagot. Ebből a gyakorlatból alakult ki a területmértékként ismeretes egy vékás fóüd

. két vékás fóüd stb. kifejezés is, ami azt jelentette, hogy annyiszor 400 négyszögöl terület, ahány véka búsa kell bele vetőmagnak. A búza vetését kétféleképpen végezték, fiégebben általános volt a kézi vetés, ami a szegényebbek körében a legutóbbi időkig járatos volt .A kézi vetést mindig a gazda végezte, vagy legalább is irányított«.. Elöregedett embereknél a legény fiú vetett, de az apa ott volt vele tanácsot adni,irányítani a munkában. A vagyonosabbak munkásaik közUl kiválogatták a legügyesebbeket,és azokkal vettettek, de a gazda is ott vetett velük. A búsa vetését rendes körülmények között nők nem végezték. Háborús időszakban azonban, amikor a férfiak nem voltak otthon, bizony gyakran a nők is nyakukba akasztották a vetőzsákot, a a nagyapa irányítása mellett elvégezték a vetést. A kézi vetést mindig elboronált földön végezték. Erre azért volt szükség,hogy a búza ne a nagy távolságra levő barázdanyomokban találjon makházxa

. hanem a súrvebb boronanyomokban. A kézi vetés szakértelmet igényelt. A vetést végző személy a magyarzsák egyik csúcsába tyúktojásnyi nagyságú krumplit kötött, és ezt a sarkát összekötötte a zsák szájának azzal a szélével, amelyikhez a zsákmadzag volt varrva. Az így karikába között zsákba aztán egy véka búzát öntött, a zsákot a nyakába akasztotta úgy,hogy as a jobb vállon és a bal hóna alatt volt,szájával jobbkéz felől. A búza Így a mellén feküdt a vető embernek.Jobb kézzel félmarik búzát kivett a zsákból és jobbról - balra irányban minden lépésnél kétszer szórt.Balról-jobbra soha9.