Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

iiarangíok lévén, amelyek a ttiz miatt megemésztettek, annak utána a Rformatusok eszmélkedvén maguk állapottyok felöl, 1696-dik esztendőben 29 Marti az el olvadott matériát felszedették és annak felébül egy jő harangot öntöttek, mellyet most is birnak, felét pedig az abban az Időben élő emberek a Templomnak pitvarában elásták, melly most is ott vagyon, a mint némelyek gyermekek lévén, már ember korra jutván emlékeznek rolls. De már azt a Templomunkat is elvették tőllük és nem igen régen egy Fejér nevű Plébánus v. Barát renováltatta, amint ezt még máig Ki 3 Várdában élő emberek elegen tudják is." Ehhez a magunk részéről a következő hozzátenni valónk van: Pekexe Jankó 1672-ben égette fel a katolikus templommal együtt, egy tető alatt volt református templomot, mely faépület lévén, teljesen megsemmisült. A templom katolikus fele kőépület lévén, romokban ugyan, de megmaradt s ezt a mai szentélyt renováltatta 1721-ben Pejér János plébános. A paróchia, amelyről szó van, a mai Orsolyarend zárda udvarán állott s eredetileg katolikus volt. Bocskai idejében, 1605-ben foglalták el a reformátusok s nem 1672ben, hanem jóval később, az 1700-as évek elején Rákóczi engedélyével foglalták viaaza azt a katolikusok. 1771-től maradt meg az anyakönyv egyik lapján a lelkészek névsora is. Eleinte igen gyakran változtak a lelkészek, mivel az un. papmarasztás rendszere divatozott, vagyis papot mindig csak egy évre választottak, a ha megfelelt, ott marasztották a következő évre is. így történhetett meg, hogy az 1772-től 1853-ig terjedő 82 év alatt a kiavárdai református egyházközségnek 20 lelkésze volt, addig az azóta eltelt 81 év alatt mindössze 6. A templomépitkezésekről a következő adatokra bukkantunk: 96