Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

tanulmányait. Vines már senkije, akitől kölcsönözhetne. Barátainak ás a zsidóknak már hetvenegynáhány forinttal adós. Nem akar szégyenszemre haza költözni, amiért küld. jenek neki sürgősen 150 forintot, hogy adósságait kifizethesse és magát továbbra is fenntarthassa. Reméli, tanulmányaival decemberben kész lesz. A pénzt ne küldöncével, hanem saját emberükkel küldjék. Jobb lenne azonban bankutalvánnyal /litere cambiales, a mai váltó őse/ küldeni, amint azt már több Ízben is ajánlotta. Keressenek Budán olyan kereskedőt, akinek Velencében vagy Firenzében társa van. A küldendő pénzt az előbbinek tanú előtt adják át, aki erre állitson ki egy olyan irást, hogy a társa, neki fizesse ki. Az utalványon rajta legyen személyleirása, nehogy avatatlan kezekbe jusson a pénz. A pénzen kLvül még egy 12-14 éves, latinul tudó, lehetőleg nemes ifjút is küldjenek, mert aprődra van szüksége. Végül kéri, hogy a küldöncnek, akit ketten 6 forintért fogadtak fel az útra, 3 forintot fizessenek. Boldog idők, amikor hat forintért Ferraráből Kisvárdáig jött a küldönc és 70 forint adósság már végszükséget jelentett I Hegjelent a FELSŐSZABOLCS hetilap 1934. január 11-i /XV. évf. 2./ számában. 85