Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

dón és Tarda felé halad", majd az ennek alapján végzett határjárás a következő 1355* évben már ugyanazt az utat „a nagy ut, mely Salamon faluba vezet* megjelölésééi említi. Se nyomát találjuk ennek a nagy útnak Kisvárdátől délkeletre Is már 1354-ben, amikor egy határjárás Íjak és Kisvárda közt a

a Warada birtokra menő nagy útról beszél. Ezen a nagy utón jöttek Kisvárdára a vásárosok is, mint azt a már idézett 1345. évi oklevelekből láthattuk. 1 nagy ut - ma országútnak nevezhetjük - utvonala teljesen megegyezett a maival. Salamon és Záholy között kelt át a Tiszán, 1414-ben Győröcske és Bezléd határjárásában emiitik, mint amely közút Záhony falubői Kievárda városába vezet. Az 1354-ea, már idézett oklevél szerint Tuzaér, Kalongya és Komoré közt, tehát mai utvonalán vonul végig, majd Bodony /lásd ma Komoré határában: Bodonyazög, egykor falu/ és Litke határjárásait emiitik 1374-ben. Litkéről ugyancsak mai utvonalán vezetett b e Kisvárdára a ezen részén keresztezte a Dögéről Jé kére vezető ut. Dél felé az utvonalát csak Ajakig tudjuk követni, innen azonban kétségtelenül Kalló irányába vezetett. Ezt a nagy közlekedési vonalat Kisváráénál szelte egy másik, amely keletnyugati irányban haladt. Keletről két ágban jött és nyugatra egy vonalban haladt tovább. A Várdai család Bács /ma: Révaranyos/ községbeli révén át Beregszász és Munkács felől jött az útvonal, a Jánk község révén pedig, mely ugyancsak a Várdaiak kezén volt, Szatmár és általa Erdély felől. Nyugat felé pedig a aa is fennálló a közvetlenül Kiavárda gazdasági pozícióját kiegészítő Eozsály Révleányvári réven át vitt az ut Királyhelmec-Kassa felé. A helyi jellegű utak közül említenek a hatarjára80