Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)
MTLYEB LEHETETT A KÖZÉPKOHI ÜSVAEDA? Különös és érdekes kísérlet, a fennmaradt Írások és más emlékek alapján megpróbálni megalkotni Kisvár dán ak középkor végi képét. Nem csekélység, idestova 500 évv el futni vissza a múlt ködébe, mindenféle időgép és más hasonló fantasztikus találmány nélkül, egyedül a tudományra és egy kissé a fantáziánkra támaszkodva. A „száraz"-nak csúfolt tudomány hallatlanul érdekes módon emeli ki a múlt tengeréből az elsüllyedt világokat, azok embereit, életét és gondolkodását. Foglalkozzunk mi most egyedül azzal a Kisvárdával, mely kivül esik az emberen, bár annak müve s azt szolgálja: s várossal és annak külső képével, milyen is lehetett egy félezredévvel ezelőtt Kisvárda? Milyen lehetett az a váróa, melynek görbe utcáit ma mi tapodjuk, melynek házaiban most mi éljük életünket? Mindenekelőtt: az utcák éppily görbék voltak, mint ma. Görbeségük a talaj tagoltaágának, a talajvizek mérhetetlen mocsaras tengerének, melyek Kisvárda területének jó részét is ellepték. Az utcák ugy haladtak, görbén, amint a mocsaras, ingoványos talajból kiemelkedő kia dombhátak hajladoztak. Az akkori városterület legmagasabb pontján volt a templom, amely akkor, • XV. század végén már nem volt azonos Szent László templomával, sőt valószínűleg a tatárjárás után épített ujabb templommal sem, hanem XV. századi gótikus téglaépit aó ny volt, melynek szentélyrésze, kissé átépítve és újra boltozva ma is fennáll. A templom körül temető volt, amely magába foglalta még a mai, református egyházi ingatlanokat, a templom, paplak és iskola épületek telkeit is. A templom körüli térségen, melyet Szent László-utcának, másképp Kápolna-utcának neveztek, tartották a vásárokat, és