Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

nyomait a Szabolcs vármegyei Jósa-muzeumban őrzött, Kisvárdán talált rézcsákány, rézvéső és egy rézcsákány törött darabjai jelzik. Lakott marad a bronzkoron át, amelyből kevés, de annál értékesebb lelet került eddig elő a minden bizonnyal a földben lappangó nagyszámú emlék közül. A Szabolcs megyei ISuzeum őriz egy bronzkést és egy tokos, füles vésőt, ugyanott van a Rákóczi utcán, az evangélikus templommal szemben fekvő, beépitétlen telken talált grafit bronzöntő-tégely, mely ugyanazon telekről kikerült tokos, füles bronzvésővel együtt bronzöntőmühely fennállására enged következtetni. Széles vidékek szükségleteit elégíthették ki Kisvárda első iparosai, hiszen Szabolcsnak bronzleletekkel dúsan telt talajából a kisvárdain kivül mindössze egy ilyen bronzöntőmühely maradványai kerültek elő. Kisvárdát adottságai, fekvése tehát már ebben a korban kiemelték a vidék lakott helyei közül. A vaskorból kevés emlékünk van. A Szabolcs megyei Jósa iíuzeumban negyvenhét darab La-Tene-kori pasztagyöngy és a közlegelő egykori árterének egyik kiemelkedő pontján a szerző által föllelt vaskori temető, amely elégtelen eszközökkel feltárható nem volt, és csak az évszázadokkal ezelőtt kiszántott, temetkezésre használt hatalmas, itt-ott cserépedények egy-két töredéke került a felszínre. Feltűnő, hogy a népvándorlás és honfoglalás korából leletünk Kisvárda területén nincsen. A közvetlen környék Kékese, Gyulaháza, Nyirkarász, Mándok, és Bezdéd azonban rendkívül gazdagok lévén honfoglaláskori leletekben, valószínűbbnek kell tartanunk azt a feltevést, hogy az elsősorban a véletlen dolga, mintsem hogy az időtájt városunk határában megszűnt volna az élet. Bár tárgyi bizonyítékunk a határ lakott voltára 14