Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

ben erősen elszaporodott a városban az érettségizett, sőt főiskolát végzett» de elhelyezkedni nem tudó fiatalság,amely Mahomet koporsójaként lebeg a túlnőtt munkapad és az elérhetetlen értelmiségi pálya között. »íveltsége és felkészültsége átlagos lévén, idegenben elhelyezkedni és önmagát fenntartani nem képes, otthonában viszont primer életszükségletei mégis biztosítva lévén, a városka szellemi proletariátusának számát növeli, legújabban már szinte fantasztikus méretekben. Ha az iparosságnál már egy bizonyos kettéoszlásről beszéltünk, amely egy értékesebb és egy földhöz ragadtabb réteget különböztet meg, sokkalta inkább igy van ez a kére akedelemnél, amely KLsvárda önálló keresettel birő lakosságának 14,8 £-át, 662 önálló keresettel biró egyént foglal magában. Itt a azakadék sokkal élesebb a müveit komoly kulturális igényekkel telitett kereskedő és a primitiv szatócstipus között. Ez utóbbit pár szóval elintézhetjük. A szatőcstipu8u kereskedők egyik csoportja kisgazdából, kisiparosból lett kereskedővé, kültelkeken nyit boltot, néhány mindennapi árut tart csupán s egész életszínvonalával az őstermelő réteghez tartozik. A másik csoport viszont a zsidóság legalacsonyabb színvonalú rétegéből kerül ki, amely majd csak következő generációiban fog kulturális szempontból figyelmet érdemelni. A városka Igazi kereskedő rétege azonban komoly figyelmet érdemel. Közöttük nem egy főiskolát végzett, igen sok nagy autodidakta műveltségű egyén van, de az általános színvonal is kielégítő. A magasabb müveltségüek minden szellemi áramlat iránt érdeklődnek, a komoly irodalomnak is érdeklődő olvasói. A kereskedőtársadalom két egyesületbe tömörül: a z idősebb, értékesebb réteg a Kereskedők és Gazdák Körébe,« fiatalság a Kereskedő Ifjak Egyesületébe, amely kölcsön 144