Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

KISVÁRBA KULTURÁLIS ÉLETE A KÖZÉPKORTÓL NAPJAINKIG Kisvárda, Szabolcs megye egyik legrégibb városa, mindenkor kivált kulturális színvonalával messze környék hasonló helységei közül. Fejlődése mind gazdasági, mind kulturális téren igen korán különleges helyzetet biztosított neki a vármegyében. Mint a Nyirség és a Rétköz, e két merőben eltérő jellegű terület találkozási vonalán fekvő település, olyan adottságokkal rendelkezett, amelyek önmagukban hordták a fejlődés lehetőségeit. Különösen a középkorben, majd az újkor elejének mozgalmas évszázadaiban jelentett igen sokat ez a földrajzi helyzet, amikor egyrészt a terménygazdaság kicserélő pontjaként, másrészt vára révén nagy területen egyetlen biztos pontként igen nagy jelentőségre tett azért. A középkor virágzó országos és heti vásárai, melyeket egy 1337-ből származó oklevél „a tempore, cuius nulla pen! tus memoria extaret", vagyis az időtől származó kna k mond, amelyről régtől nem áll fenn semmi emlékezet, majd az újkor mozgalmaiban vára, amelyet a Várday család, majd utódai minden zavar közepette biztosan tartottak kezükben, bizonyos biztonságot és fejlődési lehetőséget nyújtottak a Nyirség homokja és a Tisza ártere találkozásánál egyre jobban kiépülő jobbágy városnak, amelyet már a HU. század végén villa Kiawarada, majd a IV. század elejétől oppidum Kisvárda néven emlegetnek az oklevelek. A XVI. és a XVII. század virágzó élete a Várdai uradalmak örököseinek idegenbe költözésével ős a XVIII. század tespedő életével lassan le« hanyatlott, a városnak a vidéken elfoglalt pozíciója egyre süllyedt, a mikor aztán a kiegyezés után a liberálkapitalizmua világában aj fejlődésnek indult, már behozhatatlan hátrányban volt: régi pozícióját és helyzetét többé visszaszerezni nem tudta. Mai helyzetében Szabolcs megyének min138