Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

a levéltár, s hosszú ideig a múzeum sem valósult meg. Virágh Ferenc hagyatékának nyoma veszett a második világháborúban. Az anyag legféltettebb részét atyai jóbarátja és támogató"ja, Diner István bankjának páncélszekrényében őrizte. A családra vonatkozó iratok pedig a pesti nagynéninél vesztek el az ostrom idején. Véletlen szerencse folytán gomoly Pétern

ek sikerült fellelnie és megmentenie azoknak az iratoknak nagy részét, melyek e kötetben közlésre kerülnek. A megmentett hagyatékot azzal a kívánsággal juttatta el a Nemzeti Múzeumba, hogy abban az esetben, ha létrejön egy helytörténeti múzeum Kisvárdán, az a legméltóbb helyére, a kisvárdai múzeum adattárába kerüljön, így jutott a Virágh-hagyaték 1970-ben a kisvárdai Tármúzeum birtokába. A kötet anyagának összeállításánál a bőség zavarával küzködött e sorok iró ja. A könyv egységének szem előtt tartása miatt fájó sziwel kellett lemondania például a középkori oklevélmásolatokról, anyakönyvi kijegyzésekről, melyek nagy része mind ez ideig publikálatlan maradt, és maga Virágh Ferenc is csak részben dolgozta fel azokat. A fiatal történetírót korai halála akadályozta meg abban, hogy tervét, Kisvárda monográfiáját megírja. Kéziratban négy rövidebb tanulmánya maradt meg, melyek mind ez ideig nem kerültek publikálásra. Ezzel a négy tanulmánnyal indul e kötet. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a Virágh Ferenc halála óta eltelt időszakban, elsősorban az ő nyomdokain haladva, több kutató is foglalkozott a vár, a kisvárdai anyaegyház és a Várdai-család történetével, és kutatásaik egyes részletekben módosították is Virágh Ferenc megállapitásait. Ugyanakkor arra is fel kell hívnunk az olvasók figyelmét, hogy Virágh tanulmányai, cikkei a 30-as évek történetszemléletét tükrözik. S bár ez a szemlélet 9