Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

CSALÁSI BÉB 1480 TiJlH Az igaz» hogy az 1400-as években nem voltak képviselőválasztások, de az is kétségtelen, hogy az alkotmányos kötelességteljesitéssel járó Izgalmakat teljes mértékben pótolták azok a háborúskodások, amelyek a IV. század második felében a Kisvárday-család dögei és kisvárdai ágai között dúltak. István biboros nagybátyja!, László és Miklós már rég a sirban feküdtek, amikor 1471-ben őt is utolérte a közös emberi sora. öröksége körül támadt László és Miklós gyermekei között a viszály, mely évtizedeken át véres csetepatékban és hatalmas károkat jelentő birtokháborltásokbsn élte ki magát. László Dögén épített kúriát magának, Miklósok •z ősi fészekben, Tárdán laktak. A bíboros halála után a két ág a birtokok megosztásán különbözött össze. Miklósék akarták az oaztozást, Lászlóék nem. A két özvegy, Miklósné Perényi Katalin, és Lászlőné agárdi Tőke Hedvig sem egyez» hetett, a az úrfiak harcias kedvüket egymás jószágainak háboritáaában élték ki. Sorra érték egymást a különböző jogtalanságok, erdőpusztítások, egymás jobbágyainak megverettetése, jószágainak elhajtáaa stb. Részletéé felsorolása ennek a tömérdek hatalmaskodáanak céltalan volna, de az 1481-82. években oly sürün ismétlődnek, hogy a család két ága ezekben az években' már valóságos háborút folytatott egymással. Természetesen az urak személyükben nem szenvedtek sérülést, csak jobbágyaik és tiszttartóik adóztak még életükkel ia az urak viszálykodásáaak. A dögei úrfiak jártak elől jópéldával. 1481 őszén a sajá« földjén dolgozó Hagy Bálintot, Miklós fiainak jobbágyát megtámadták, „halálosan megsebezték és megölték. Kisasszony napja táján pedig Csirki Tamást, Várdai Miklós Ala116